spartanstyle

A mostani poszt egy kicsit rendhagyó lesz. Előre szólok, hogy senkit nem akarok megbántani, senki eredményeit nem akarom kisebbíteni, leszólni, megkérdőjelezni. Magamról sem gondolok túl sokat, és nem vagyok az a hetente feszengős képeket posztolgató fajta.
Biztosan már mindenki találkozott ilyen előtte, utána képekkel amiken az állítások szerint valami bolhafingnyi idő alatt a bal oldali kövér/csontsovány/átlagos srácból komoly izomzattal rendelkező testépítő vált és semmi perc alatt felpattant rá 10-20kg izom és közbe adott esetben megszabadult ugyanennyi zsírtól. Ehhez elég volt egy ismert cég cseppet sem olcsó zacskós finomságait fogyasztani és heti 3-4 alkalommal ellátogatni a kondiba. Ezek után rohan az ember fia a boltba bevásárolni és nekilátni a "tuti receptnek". Eltelik a bolhafingnyi idő és valahogy nem indul a varázsszőnyeg. Eredmény persze van, de közel sem olyan átütő, mint amit várnánk. Megindul az indokok keresgélése és elkezdjük okolni a genetikát, az edzésmódszert, a táplálkozást. Gyanakvásunk is egyre erősebb, hogy a képek manipuláltak, direkt egy előnytelen és egy előnyös összehasonlítását látjuk némi fotóbolttal megspékelve, plusz az alany nyilván koxolt.
Sejtésem szerint a fenti indokok nagyjából mind igazak lehetnek valamilyen formában, de a legnagyobb tévedést akkor követtük el, amikor azt hittük, hogy a testünk időgép és azt a fejlődést, amihez józan ésszel belátható módon hosszú évek kemény edzésére, helyes táplálkozására és tervszerű életvitelére van szükség majd lerövidítjük valami ún.  "shortcut" segítségével. Nem tudom mikor fogadják el az emberek, hogy nincs "shortcut", vannak előre- illetve hátramozdító tényezők, de csoda nincs, csak- ahogy Jóatyám szokta volt mondani- a Budapest Tv-n. A legnagyobb gond ezzel az időzavarral az, hogy mivel lehetetlen progressziót állítunk magunk elé napi szinten csalódás fogad a tükörbe nézve és hajlamosak vagyunk hülyeségeket is elkövetni annak érdekében, hogy lépést tudjunk tartani az elértnek hitt fejlődési ütemmel. Eközben egy kudarcokkal kikövezett utat járunk be egy csodát kergetve, az egészségünket kockára téve, mindezt azért mert elhittünk valamit, ami egy újkori tündérmese. Nem ragozom tovább, ne higgyetek a mesékben, járjátok az utatokat alázattal tartson az bármeddig is!
Mindkét kép a maga idejében előnyösnek számított(a lehetőségekhez képest:) ), sőt az elsőn még a szoliba is eltaláltam. Magasságom mindkettőn 180 cm, retusálás egyiken sem történt. Előbbi egy közepes mindőségű Canon digitális géppel készült, utóbbi egy iPad Mini front kamerájával.