Mostani kis szösszenetem annak okán jött létre, hogy elegem van abból, hogy a média, bizonyos edzők, blogvezetők boldog boldogtalanra rámondják,h erős, izmos, kemény és nem átallanak középszerű teljesítményeket a borzasztó, iszonyatos, roppant, brutális jelzőkkel illetni. Ez nincs így jól, mert ezzel elkenik ezeknek a szavaknak a jelentését és megfosztják őket valódi jelentésüktől. Sőt ennek következménye, hogy aki valóban eléri a magas szintet az tuti koxol, vagy valami más trükköt alkalmaz, esetleg UFO... mivel már SP is brutálisan izmos volt ezért a szerencsétlen valóban izmos srácra már nincs megfelelő jelző és kikiálltjuk szurisnak. Ha 100 kiló elemelés már keménynek számít, akkor aki 300-at húz fel az tuti nem ember. Ha aki 2500-at fut a Cooperen az már remek, akkor mi a picsát fogunk arra mondani, aki ráver 3 kört? Annyira a béka seggét verdesi alulról a teljesítményről alkotott képünk, hogy az valami borzasztó...
Nylíván ez összefügg az emberi faj rohamos satnyulásával és már lassan az is kuriózumnak számít, hogy ha valaki tud 1 szabályosat húzódzkodni. Ezt követően persze, hogy UFO-nak tűnik az a férfi, aki mosolyogva húz 10-et egymás után 4x, pedig a helyzet az, hogy aki 1-et se tud az egy rakás szar, aki meg 15-öt az egy fizikai képességeit nem hanyagoló, fitt ember, de NEM UFO! meg nem CSODABOGÁR, egyszerűen ez a szint, innen indul a skála.
A másik megközelítés az, hogy ilyen követelmények mellett roppant könnyű eredményeket felmutatni, még olyan edzésprogramokkal is, melyek olyan messze vannak az ideálistól egy adott cél elérésében, mint Makó a Júdea Népe Fronttól. Még tovább megyek...egy edzőtől ugye elvárjuk, hogy jó legyen abban, amit oktat...kicsit szeretünk is felnézni rá (véleményem szerint ez elengedhetetlen). Attól a pillanattól kezdve, hogy a komoly teljesítményt az átlag irodazombihoz mérjük, hirtelen marha könnyű lesz olyat domborítani, amivel abszolváljuk a "jó vagyok benne" státuszt és már tarthatjuk is az órát "négyfélér", pedig nagyanyám fénykorában odaverte volna.
Most sokan háborognak, hogy de mindenkit önmagához kell mérni, ami egy nagyon szép, a liberalizmus híg fosának tengeréből kiemelt gondolat, de semmi köze a világhoz. Egészen addig, amíg a fejlődést, és csak azt tartjuk szem előtt működik az önmagunkhoz méricskélés, de abban a pillanatban, hogy általánosan elfogadott jelzőket aggatunk dolgokra kénytelenek kellene, hogy legyünk körülnézni és helyesen belőni az adott minősítés mögött elvárt teljesítményt. Dobálózunk a hangzatos jelzőkkel, mögötte meg semmi, aztán ha látunk valamit, ami valóban megérdemelné a minősítést akkorra elfogynak a fokozatok és már csak a földön túli marad.
Persze így boldogabbak az emberek és a népesség 50%-a kemény, mint a szikla, 20%-a meg UFO...én meg Paff vagyok a bűvüs sárkány:P
