Előzetes
Japán...messze van, nem sokat tudunk róla, pusztán sztereotípiák villannak be...szamurájok, tömeg, apró tranzisztoros szarok, amiket Seiko kapitány barkácsol, nyivákoló, macskatépéshez hasonló zenére kecsesen, de kimérten hajlongó gésák és még ki tudja hány dolog. Ez a figyelemre méltó nép olyan tudás birtokában van, olyan tartással és önfegyelemmel rendelkezik, amely páratlan a világon és mindenképpen indokol némi vizsgálódást, okulást és néhány egyszerű praktika eltanulását. Ebben a cikkben erre teszek kísérletet, emellett közérthetően, tudományos maszlag nélkül tisztázok olyan fogalmakat, mint az antioxidáns, glikémiás index, telítetlen zsírsav.
A tények
Japán a 2009-es adatok szerint az egy főre jutó GDP tekintetében a világon a 17.helyen áll és 3.5x magasabb mutatóval rendelkezik hazánknál (meglepő mi?:) ). Nem óhajtok gazdasági kérdésekbe belemenni, és azt firtatni, hogy ez a mutató mennyire híven tükrözi az életszínvonalat a listát elnézve nagyjából elfogadható és ez jelen cikk témáját tekintve számunkra bőségesen elég. Szóval az emberek jól élnek, az életszínvonal magas, alig alacsonyabb, mint az USA-ban és mégis, hogy ha vetünk egy pillantást erre a kimutatásra megdöbbentő számokkal szembesülünk:
Ez a kis ábra a 15 évnél idősebb "elhízottnak" tekinthető pajtások teljes populációhoz mért arányát mutatja, értsd ennyi százaléka kövér a lakosságnak. Érdemes megfigyelni, hogy a Gauss-görbe középső tartományában elhelyezkedő(vagyis a nem szélsőségesen csóró vagy gazdag) országokat tekintve az elhízás és a GDP tök függetlenek egymástól. Ebből pikk-pakk levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem, a japán ember nem azért egészséges, mert sok a pénze.
Köztudott az ázsiai országról, hogy míg az európai munkahelyek többségén örülnek, ha heti 40 órát dolgozol, addig ott a napi 12 órás munkarend a bevett, vagyis egy átlagos japán ember 1.5x annyit dolgozik életében, mint egy európai, arról nem is beszélve, hogy évekig tanulja a saját nyelvét, plusz a japán alkalmazott felelős tetteiért, ott ha hibázol nem úszod meg (nem olyan rabló politikuspanama, mint a mienk). Második megállapításunk, hogy nem, a japán ember nem azért egészséges, mert kis terhet cipel a vállán és kényelmes élete van.
Érdemes egy pillantást vetni a japán ember születés pillanatában mért várható átlagéletkorára, amely igen kimagasló világviszonylatban is:
Úgy fest egy japánban született gyerkőcnek várhatóan 10 évvel több adatik meg, mint egy magyarnak, és 5 évvel több, mint egy amerikainak úgy, hogy 1.5x annyit dolgozik, a munkanélküliségi ráta is csak 4% (nálunk 12%, az USA-ban 10%).
A titkok
Világos tehát, hogy a titok nyitja nem az élet könnyebbségében keresendő, hanem az életvitelben, az életmódban. Egy ember életmódját három tényező befolyásolja a leginkább:
1. mi jut a szervezetébe?
2. mennyit pihen a szervezete?
3. mennyi egészséges testmozgást végez a szervezete?
Ez a három alappillér determinizálja azt, hogy ki mennyire él egészséges életmódot. A pihenés, mint láttuk nem több, mint nálunk, sőt..., szóval errefelé kár kutakodni. A testmozgás...hát erre vonatkozó adataim nincsenek, de tény, hogy a japán nem egy tunya nép, viszont nem tartom valószínűnek, hogy ilyen munkahelyi terhelés mellett, család mellett olyan sokkal többet mozognának, mint egy európai koma...Maradt tehát a szervezetbe juttatott cucc...
Meglepő statisztika, hogy Japán a világon a 13. legtöbbet dohányzó és 24. legtöbbet vedelő ország, ami azt jelenti, hogy önmérgezésben nincs az élbolyban, de azért szépen kiveszi a részét. A japánok igen nagy része gigapoliszokban él, tehát a harapni való friss levegő sem lehet a magyarázat...
A titok tehát a táplálkozásban van...na nem kívánom itt bemutatni a teljes japán konyhát, csak kicsippentenék 3 olyan élelmiszert, amelyek mindegyike csupa jótékony hatást fejt ki az emberi szervezetre és fogyasztása nagymértékben hozzájárul a testzsír alacsonyan tartásához, a jó közérzethez, a méregtelenítéshez és az egészséges, hosszú élethez, valamint jó eséllyel ezek azok a kulcstápanyagok, amik ilyen mértékben egészségessé teszik a japán társadalmat. Rengeteg cikk foglalkozik mindenféle egzotikus alapanyagok pozitív élettani hatásainak vizsgálatával, de kérdem én hol a rossebba lehet ezeket beszerezni, meg kinek van arra pénze, hogy Jamie Olivér 'istenhátamögötti' hozzávalóit megvegye...Itt egyszerű, hétköznapi dolgokról lesz szó, melyek bárki számára hozzáférhetőek. Lássuk őket sorra!
A zöld tea
Jótékony élettani hatásai:
A rizs
A legtöbb ember, ha azt hallja rizs pánikol,hogy hohó az szénhidrát és attól kövér leszek. A szénhidrátot nem kell ellenségnek kikiáltani, mivel csak egy bizonyos csoportja kerülendő, egy másik kifejezetten jótékony hatással van a testzsír csökkentésére. Jóbarát-szénhidrát a rizs is, amit ajánlott fogyasztani.
Kedvező élettani hatásai:
- a fehér főtt rizs 100g-ja összesen 100 kalóriát tartalmaz, aminek az az oka, hogy a benne lévő szénhidrátok jelentős részét a szervezet nem képes feldolgozni.
- ugyanez a mennyiség fél gramm zsírt tartalmaz és 8g fehérjét
- alacsony a nátrium tartalma
- alacsony a glikémiás indexe
- hántolatlan formában sok vitamint (az emberi szervezet számára az összes esszenciális aminosavat tartalmazza (vagyis ilyen formában teljes értékű táplálék)
Kicsit magyarázatra szorul a glikémiás index, ez hasonlóan az antioxidáns-szabadgyök balhéhoz a köztudatban fekete dobozként jelenik meg és a legtöbb ember annyit tud róla,hogy van és "az a jó ha alacsony...vagy ha magas? fene tudja az egyik...". Na ezt most tisztába tesszük, mert ez egy elég fontos dolog. A glikémiás index a szénhidrát felszívódásának sebességét hivatott tükrözni. Ha alacsony glikémiás indexű az étel, akkor lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz és hosszan tartó telítettség érzést okoz. Minél alacsonyabb egy étel GI-értéke, annál kevesebb glükózt juttat a véráramba, így a hasnyálmirigynek is kevesebb inzulint kell termelnie ahhoz, hogy a glükóz eljusson a sejtekhez. Minél kevesebb inzulin termelődik, annál kevesebb zsírt raktároz el a szervezet. A magas glikémiás indexű ételek azonban gyorsan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak, amelyek hirtelen megemelik a vércukor és inzulin szintet, amit a vércukorszint hamar leesése követ, éhségérzetet okozva. Tipikus példa erre, hogy egy adag tészta elfogyasztása után sokkal hamarabb maró éhségérzetünk támad, mint ha egy adag rizsből készült ételt ettünk volna meg(személy szerint egy gigantikus adag bolognai spagetti után 2 órával kopog a szemem)
A rizs akár hiszitek, akár nem egy roppant finom étel és nem csodálkozom, hogy ázsiában ormótlan mennyiségeben fogyasztják. Éves szinten egy ázsikusz maximus 150kg rizst nyomat be...akkor kérdem én hol hízlal a rizs?:)A tévedések elkerülése végett nem a 200 forintos ZS minőségű rizsre gondoltam, hogy finom, mert az közelebb áll a takarmányhoz, mint a táplálékhoz. Én a jázmin rizsre esküszöm, kitűnő illata, nagyon finom íze van. A legfontosabb, hogy itt se sajnáljuk a pénzt a minőségre. Egy 5 kilós zacsit olyan 3000HUF környékén be tudunk szerezni ázsiai kereskedésekben, ami tudom, hogy nem olcsó, de ha figyelembe vesszük, hogy meddig elég azt hiszem nem kell dúsgazdagnak lenni ahhoz, hogy meg tudjuk engedni magunknak ezt a luxust.
A rizs elkészítése amennyire egyszerű annyira könnyen elrontható, úgyhogy adok pár instrukciót, hogy hogyan lehet finom, pergő rizst főzni. Először is a rizst többször átmossuk, amíg a ráengedett víz egy kis lötybölés után nem fehéredik el. Ezután felöntjük vízzel...nem kell méricskélni, hogy 1 pohár rizshez 2 pohár víz vagy hasonlók...mehet rá kb 3-4x-es mennyiség. Megsózzuk és puhára főzzük...fajtától és minőségtől függően a főzési idő változó, érdemes kóstolgatni először és amikor jó, leszűrni egy szűrővel. Ennyi a nagy titok:)
A hal
A japán ember rengeteg tengeri ételt fogyaszt, főként halat. A tengeri halak fogyasztásának pozitív élettani hatásai:
- laza szerkezetük miatt könnyen emészthetők
- nagyon alacsony zsírtartalommal rendelkeznek
- telítetlen zsírsavakban gazdagok
- magas A- és D-vitamin tartalom
Egy újabb táplálkozástudományi fekete dobozhoz érkeztünk ez pedig a zsírsav telítettsége illetve telítetlensége körüli misztérium. Mit is jelent ez? Anélkül, hogy itt kémiai kötésekről, molekuláris biológiáról kezdenék eszmefuttatásba megpróbálom a lényeget megragadni. Minél telítettebb a zsír annál kevésbé képes a szervezetben túltengő savak közömbösítésére. Miért is rossz ez nekünk? Dr. Robert O. Young biokémikus, mikrobiológus és tudományos kutató 'A pH Csoda fogyás' című könyvében így nyilatkozik:
"Ebben a könyvben azt a radikális elvet fejtem ki, miszerint a testünk számára az a legfontosabb, hogy a savas helyett inkább egy lúgos közeget tartsunk fenn benne - s hogy ennek az egyensúlynak a létrehozásával a test elengedi a fölöslegessé váló zsírsejteket, mégpedig örökre."
Informatikus vagyok, szóval én elhiszem:) Lényegében tehát a telítetlen zsírok amellett, hogy energiahordozók, fontosak a sejtek felépítéséhez és hormontermeléshez, elősegítik a szervezetünkben túltengő savak közömbösítését amely tartós fogyást eredményez. A gond az, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak nélkülözhetetlenek szervezetünk működéséhez, azonban önmaga képtelen előállítani, vagyis táplálék formájában tud csak hozzájutni. A halban van a legtöbb omega-3 esszenciális zsírsav melynek fogyasztása ezért igencsak javallott.
Fontos adalék az elkészítéshez, hogy ha jól bepanírozzuk a halat és forró olajba dobjuk, akkor szépen megszívja magát telített zsírokkal, ami igencsak rontja a fenti mesénket. Szóval inkább főzzük, grillezzük vagy fogyasszuk nyersen(pl sushi formájában).
Remélem, hogy sikerült a fenti cikkel hasznos tanácsokkal ellátnom titeket, mindenki annyit tesz ebből magáénak, amennyit akar, illetve tud, de a fenti megállapítások nem vodoo-jelenségek vagy csodák, hanem tudományosan nagyon szépen nyomon követhető tények, melyek jó részét igen könnyű megtapasztalni. Kívánom mindenkinek, hogy alkalmazza sikerrel a japán emberek titkait!
